Az 1913-ban megépült templom eddig már több renováláson is átesett: 1957-ben újrafestették, 1960-ban külsőleg újították, az 1970-es árvíz után pedig további jelentős javításokat kellett elvégezni. A templomtér átfogó, minden részletet érintő festésére azonban már hosszú évek óta nem került sor, ennek igénye rég kifejezésre jutott. Tavaly télen hangzott aztán el, hogy minden lehetőség adott a felújításra. A tervezési időszakot követően, a Szatmári Római Katolikus Püspökség, a Román Kormány Kultuszminisztériuma, a Königstein-i Kirche in Not szervezet és a templomot látogató magyar, illetve német közösség támogatásával idén júniusban kezdődtek el a munkálatok, melybe a hívek is bekapcsolódtak lelkes kétkezi munkájukkal.

Schönberger Jenő püspök, Schupler Tibor gazdasági igazgató és Pallai Kristóf gondnok csütörtökön délelőtt tekintették meg a felújítás eredményét, melyről elégedetten nyilatkoztak. Reményüket fejezték ugyanakkor ki, hogy a hívek örömmel térnek majd be, és a Kossuth Kert bejáratával szembeni templom újra városunk ékes pontja, szívesen látogatott épülete lesz.

A szatmárnémeti Szent József-templomot Boromisza Tibor püspök segítségével Kádár Ambrus kanonok építtette. Foerk Ernő budapesti felső építőipari tanár tervei alapján hozzáépítették az 1889-ben épült Irsik Ferenc apát-kanonok által alapított árvaházhoz. Az épülettömb arányossága miatt a templom másik oldalára is az árvaházhoz hasonló szárnyat épített. Az 1910. július 16-i alapkőletételt követően megkezdett munkálatokat maga a tervező irányította, 1913-ban készült el. A főoltár Szent Józsefet ábrázoló oltárképe ismeretlen szerző aprólékos, akadémikus stílusú, műgonddal készített alkotása. A szentélytől jobbra látható a fából készült Jézus Szíve szobor.

Az árvaház államosítása és a szerzetesrendek feloszlatása után a templomellátást a székesegyház plébániája vette át. Jelenleg Solomayer Sándor, a Szent János apostol és evangélista egyházközösség plébánosa látja el, az épület keleti szárnyrészében pedig 2001 decemberétől a Máltai Szeretetszolgálat szatmárnémeti fiókjának ifjúsági tagozata működik. Százhatvan-százhetven gyerek jár ide heti két alkalommal, szombaton és vasárnap a város számos részéből. Velük tizenhét önkéntes fiatal foglalkozik, tanítják őket imádkozni, énekelni, de a gyerekek sokszor az iskolai leckét is a központban oldják meg. 

Szatmárnémeti Egyházmegye/Magyar Kurír

Miután évszázadokon keresztül nyújtott menedéket végveszélyben a város polgárai számára, most a nagyenyedi vártemplom maga is védelemre szorul. A 14–15. századi erődítmény állaga egyre romlik, és bár az egyházközség elkészítette a felújításhoz szükséges pályázatot, amely meg is kaphatja az uniós támogatást, az önrész biztosítása és a telekjogi problémák veszélyeztetik a beruházást.

Segítséget kértek

„A nagyenyedi református egyházközség vezetősége nevében fordulok Önökhöz, és kérem segítségüket a vártemplom tetőszerkezete restaurálása tárgyában. A szerkezeti, biológiai és viharkárosodás következtében annyira meggyengült a teljes fedélszék, szerkezetében és héjazatában, hogy bármikor fennáll a beszakadás veszélye” – így kezdődik Pópa Tibor László nagyenyedi református lelkész levele, melyet korábban számos magyarországi sajtóorgánumhoz, szervezethez eljuttatott. „A beavatkozás nagyon sürgős, a bolthajtások repedezettek, a vakolat is hull, előfordult, hogy istentisztelet közben vált le egy félméteres faldarab” – részletezte lapunknak a jelenlegi állapotokat a lelkész. Mint elmondta, a templom felújításához szükséges teljes dokumentáció elkészült, és a fejlesztési minisztérium támogatásra alkalmasnak találta pályázatukat, amennyiben sikerül biztosítaniuk az önrészt. A 2,7 millió eurós beruházásból 135 ezer eurót kell állnia a tulajdonos egyházközségnek, de a 2100 lelkes, egyre apadó gyülekezetnek eddig csupán ennek töredékét, 12 ezer eurót sikerült összegyűjteni. Pópa Tibor László szerint magyarországi támogatásban bíznak, hiszen miután júniusban a budapesti Országházban ismertette a templom szomorú helyzetét, hétfőn a Kövér László házelnök kabinetfőnöke, Veress László által vezetett küldöttség tartott helyszíni szemlét Nagyenyeden, és megígérte, hogy a magyarországi viszonyok függvényében megpróbálnak segíteni. Kisebb támogatások máshonnan is érkeznek, az Enyed melletti Marosgombásról származó Székely Mihály festőművész örökösei például 44 festményt ajándékoztak a művész hagyatékából a gyülekezetnek, ezekből eddig 11-et adtak oda a templom javára adományozóknak, mesélte a lelkész.

Erdélyben egyedülálló telekgondok

Az anyagiak hiányán kívül a telekgondok is akadályozzák a beruházást, a 14–15. században szászok építette nagyenyedi vár egy részét ugyanis közösen birtokolja a református és az evangélikus-lutheránus gyülekezet. Előbbi a nagytemplom, utóbbi a régi kistemplom tulajdonosa, míg a két hajlék körüli terület kétharmadát a református, egyharmadát az evangélikus gyülekezet mondhatja magáénak, részletezte az Erdély-szerte egyedülálló telekviszonyokat a lelkipásztor. A felújítás a közös tulajdon egy részét – mintegy 500 négyzetméteres területet – is érintené, az uniós szabályok szerint azonban csak olyan ingatlanok esetében igénylehető támogatás, amelyeknek egyetlen tulajdonosa van. Pópa Tibor László szerint az evangélikus püspökség támogatja tervüket, azonban egyelőre nem találtak megoldást a visszás helyzet tisztázására – ez a szakemberek feladata lesz. Topográfiai felméréseket kell végezni, és valamilyen úton-módon szét kell választani a közös tulajdont, ismertette az időigényes tennivalók sorát a lelkész.

Utolsó stádiumban a vár

A református templom mellett az azt körülvevő várfal és a hozzá tartozó épületek is sürgős beavatkozásra szorulnak, a nagyenyedi önkormányzat szintén uniós alapokból szerezne pénzt a korszerűsítésükre. Krecsák-Szöllősi Adalbert alpolgármester szerint a megvalósíthatósági tanulmány már elkészült, eszerint a Bethlen-palota, a várfal és a bástyák restaurálása közel 4 millió euróba kerülne. A műemlék felkerült a művelődésügyi és örökségvédelmi minisztérium prioritáslistájára, azonban ahhoz, hogy megkaphassa a beígért támogatást, el kell készíteni a részletes műszaki tervet. Az RMDSZ-es elöljáró szerint a munkálatokat szakaszonként végeznék el, elsőként a nagyon leromlott állagú részeket korszerűsítenék. A restaurált várban bormúzeum és más kulturális létesítmények kapnának helyet. A beavatkozás nagyon sürgős, különösen a fejedelmi palota esetében, ahol az eső közvetlenül a fedélszerkezetet, a héjazatot rongálja – részletezte lapunknak Szabó Bálint építőmérnök, a megvalósíthatósági tanulmányt készítő Utilitas Kft. vezetője.

A szakember szerint Bethlen Gábor erdélyi fejedelem egykori lakóháza az utolsó stádiumban van, 4-5 éven belül visszafordíthatatlan lesz a rongálás. A történelmi múzeumnak otthont adó épület a szakszerűtlen beavatkozások eredményeként alulról is nedvesedik, mondta a szakember. A nyolc bástya közül kettő közveszélyessé vált, leváló faldarabok veszélyeztetik a járókelők épségét, tette hozzá Szabó Bálint. Mint mondta, bár az önkormányzat tárgyalt velük a műszaki terv elkészítéséről, még nem kaptak megbízást erre. Ennek ellenére a szakember úgy vélte, „az enyediek határozottan jól állnak”, hiszen megvan az esély a támogatásra, azonban Romániában több száz műemlék épület van az itteni várhoz hasonló állapotban.

A nagyenyedi vártemplom

A nagyenyedi vár tornya a várfallal IV. Béla rendeletére épült 1239–1241 között, az Árpád-kori várat a 14. és 15. században bővítették, nyolc torony őrizte. A vártemplomot 1333 és 1335 között építették a város polgárai, mivel a szász telepítés után a kistemplom kicsinynek bizonyult. 1437-ben a parasztsereg elfoglalta, 1600. szeptember 17-én Mihály vajda, később Basta is felégette. 1658-ban a tatárok rabolták ki. Az eredeti gótikus templom belsejét barokkos stílusban alakították át, csak a szentély őrizte meg gótikus jellegét. 1720-ban a többségbe jutott magyar református lakosság véglegesen megkapta a német lutheránusoktól a nagytemplomot, a megmaradt német lakosság a kistemplomot használja a mai napig. A vártemplom számos jelentős egyházi esemény helyszíne: itt írja alá a város első papja 1551-ben a lutheri konfessziót, ebben a templomban válik külön 1564-ben a lutheri és kálvini irány, itt választják meg Erdély első magyar református püspökét Dávid Ferenc személyében. A vártemplom nyújtott szállást 1551. július 19-én utoljára a magyar koronának, amelyet Izabella királyné másnap Torda közelében átadott I. Habsburg Ferdinánd király Castaldo nevű fővezérének. Számos országgyűlés és zsinat helyszíne, hosszú időn keresztül az Erdélyi Református Egyház püspöki székhelye volt.

Pap Melinda, Krónika

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területéről húsz, míg Szatmár megyéből tíz templom része a középkori templomok útjának. A templomút magyarországi szakaszán található Cégénydányád, Csenger, Csengersima, Fehérgyarmat, Gacsály, Gyügye, Jánkmajtis, Kisszekeres, Kölcse, Nagyar, Nagygéc, Nagyszekeres, Sonkád, Szamosbecs, Szamosújlak, Szamostatárfalva, Tiszakóród, Túristvándi, Túrricse, Vámosoroszi. A templomút Szatmár megyei állomásai: Ákos, Avasfelsőfalu, Bikszád, Egri, Erdőd, Kaplony, Sárközújlak, Szilágykorond, Tasnád és Vetés.

Tekintve, hogy mindkét megye kiemelkedő közkincsének tartja épített kulturális örökségét, az értékek megóvása és népszerűsítése érdekében közös, összehangolt fejlesztési programot dolgozott ki, amelynek középpontjában azok a középkori templomok állnak, amelyek egyedülálló értékei a térségnek.

A templomutat széleskörű szakmai egyeztetéssorozatot követően, konszenzuson alapuló javaslattétel alapján alakították ki a történeti Szatmár megye területén. Az egyeztetésekbe számos szervezetet bevontak, ez biztosította a tematikus út kijelölésének szakmai alapját. A szervezetek mellett turisztikai, művészettörténeti, területfejlesztési, örökségvédelmi és marketing szakemberek is aktív részesei lettek a közös munkának, amely által a tematikus út kijelölésében örökségvédelmi és turisztikai szempontok egyaránt érvényesültek – olvasható a templomút honlapján.

Magyar Kurír

A szórakozóhelyet a genetikai hulladék Vígh Zoltán bérli, aki rendkívül erkölcstelenül zsarol és kényszerít szexuális kapcsolatra fiatal 15-17 éves, középiskolás fiúkat. Vígh Zoltán egy jellemtelen, gyenge karakterű személy. Több (sajnos) sikertelen öngyilkossági kísérlete volt már. Ismert fajtalankodó.

Vígh Zoltán egyik bűntársa egy nagydarab cigány. Egy vörös Cielo (HR-..-KZM forgalmi rendszámú) gépkocsival közlekedik. A Villanytelep utca végén van egy boltja. A másik bűntársa egy fiatalabb, göndör hajú, nőies, vékony testalkatú (feltehetően szintén buzi) cigány. Mint tettestárs szóba jöhet még a „Kakó banda” (helyi cigány maffiózók) néhány tagja, akik lakásmaffiában is érdekeltek.

Az elkövetés módja, az áldozatok "becserkészése"

Tekintettel arra, hogy a Sakáltanya közvetlenül a Bányai János Szakközépiskola mellett van, elsősorban annak diákjai közül kerülnek ki az áldozatok. A kocsmában különben a kiskorúak szeszes italt és szálára cigarettát is kapnak, ezért kedvelik a fiatalok. Sokszor előfordul, hogy megszorult, kispénzű fiatal fiúkat kisegít kisebb kölcsönökkel, akik szexuális szolgáltatással kell meghálálják ezt Vígh Zoltánnak. Csoportos fajtalankodásra kényszerítik őket, melyekre panziókban kerül sor, illetve a Sakáltanya úgynevezett irodájában, melyekről videó felvétlek is készülnek.

Vígh Zoltán pedofil fajtalankodó

A zsarolás egyik módja az, hogy az áldozatokkal telefonbeszélgetéseket kezdeményez Vígh Zoltán, amibe beleszövi azt is, hogy volt szexuális kapcsolat köztük. Később azzal zsarolja ezeket a fiúkat, hogy vagy a szüleiknek mutatja meg, vagy az áldozatok iskolájában terjeszti majd a hangfelvételt. Két ilyen eset is nyilvánosságra került. Két fiatalkorú fiúról, akik ma már nagykorúak. Mindkét fiú életét tönkretette azzal, hogy a fiatalok ismeretségi körében terjesztette a hangfelvételeket, mert a fiúk ki akarták szállni.

A Sakáltanya nevű kocsma irodájában rejtett kamera található, azzal rögzítik az történteket. A két kerítő a vörös Cielos férfi, és a göndör hajú fiatalember csalja a kiskorú fiúkat a Sakáltanyába, valamilyen kisebb munkát ajánlva nekik majd akár erőszakkal is, ott kényszerítik fajtalankodásra őket.

Többnyire zárás után zajlanak a Sakáltanyában az ilyen akciók, rendszeres, programszerű menetrendről nincs információm, de egy-kéthetente történhet ilyen eset.

Több keresztúri árvaházi fiú is áldozatává vált Vígh Zoltánnak és társainak. Egyikük fel is akarta jelenteni a helyi rendőrségen, ahol a kapuban elzavarta a szolgálatos rendőr azzal, hogy ha nem tudja magát megvédeni, akkor meg is érdemli, hogy megerőszakolják.

Az történteket leleplező személy hónapokkal ezelőtt elmondta ezeket egy rendőrnek, de nem történt semmi. Talán most fog...

(fekete-feher.info nyomán)

Sólyom Gábor

Valószínűleg hasonló az arány a Kárpát-medencében, a mai határokon túli magyarok lakta területen is, és nem volt ez másként egykor a moldvai csángómagyarok körében sem.

Ma már azonban e keleti területen csak egyetlen település dicsekedhet Szent István királyunkról nevezett templommal. A Bákótól délre fekvő Pusztina székely telepesei, akik a Mádéfalvi veszedelem után találtak itt új hazát minden erőszakos kísérletnek ellenálltak, és megvédték kedves védőszentjüket. Így itt a tágas templomban az oltár fölött ma is a Szűzanya előtt térdelő, országát és koronáját éppen felajánló királyunkat láthatjuk, és a pusztinaiak – egyik templomi zászlajuk tanúsága szerint – magukat Szent István gyermekeinek tekintik.

A többi csángóföldi Szent István-templom az idők folyamán politikai és egyházpolitikai nyomásra sajnos személyazonosságot váltott, és ma már ezeken a településeken védőszentjükként az Újszövetségből ismert első diakónus és vértanú Istvánt tisztelhetik a csángók. Kezdetben azzal a mondva csinált indokkal történt a változás, hogy Szent István királynak is Szent István vértanú volt a védőszentje, majd később apránként ez a vonatkozás feledésbe is merült.

Pusztina azonban keményen kiállt az ötvenes években és azután is a nyomásnak, és ma már a templom felé vezető főúton az egyik ház előtt közterületen is van egy kis fából készült emlékműve Szent István királynak. Az övék tehát a legkeletibb Szent István templom a mai Románia területén.

SzCs/Magyar Kurír

A rendezvény keretében Kristófi János orgonaművész az egyházzenéről, Balogh Mihály karnagy pedig a Liszt Ferenc Év kapcsán tart előadást a Püspöki Palota Dísztermében. Ezt követően kerül sor a Kanonok sor 9. szám alatt található Egyházzenei Központ megáldására.

Magyar Kurír

Kép: http://www.gregoriantarsasag.hu/

A gyulafehérvári vár feljavításával járó ásatások keretében szükségesnek látszott néhány beavatkozás a Szent Mihály-székesegyház előtt lévő területen, ami a Gyulafehérvári Érsekség tulajdonát képezi. A székesegyház bejáratától 24 méterre egy feltehetőleg X. századi templom falait fedezték fel a régészek a közelmúltban. Április 15-én sajtótájékoztató keretében tájékoztatták az érdeklődő újságírókat a leletről és annak jelentőségéről.

A kutatók az érsekség tulajdonát képező területen ásva véletlenül bukkantak az értékes leletre. A székesegyháztól nyugatra, kb. 24 m távolságban, 1 m átlag mélységben megjelentek egy félkörív alakú apszis romjai egy korai középkorból származó templomból. Az apszisnak 1,15 m széles kőtömbökből és kevés tégladarabokból készült alapzata van, kb. 6 m széles nyitással.

Az útátalakítási munkálatok kapcsán megtalált rom kétségkívül Gyulafehérvár legrégebbi temploma, bármi is legyen az eredete; Róma és Konstantinápoly hivatalos szétválása előtt épült. Habár még a föld takarja, és nem ismerik a méreteit, de valószínűsíthetően nagy értékű műemlékről van szó, amelynek megőrzése és a nyilvánosságra hozatala növelné a gyulafehérvári vár értékét, vonzerőt gyakorolva a szakértőkre és turistákra egyaránt. De ehhez szükséges a romok teljes feltárása régészeti ásatások útján.

A sajtótájékoztatón Daniela Marcu Istrate régész számolt be a munka szakmai részéről: a romok valószínűleg Erdély legrégibb keresztény templomából valók, amely  Hierotheus püspök székhelye lehetett. Hierotheus a 950-es években térítési szándékkal érkezett a vidékre, számára építtethette Gyula fejedelem e székhelyet, miután a püspök visszatért Konstantinápolyból. De a szakember nem zárja ki a Szent István nevéhez köthető alapítást sem, ekkor az 1000. évre datálva a templomépítést. Daniela Marcu Istrate szerint kivételes értékű történelmi műemlékről van szó, amelynek érdekessége, hogy semmilyen módon

nincs kapcsolatban, nem érintkezik a mai székesegyházzal, illetve annak elődjeivel, hanem különálló épület: keleti keresztény rítusban épült templom lehetett, amelytől elkülönülve, a Nyugat felé oreintálódás kifejezéseként nem rá, nem vele egybe, hanem tőle elkülönülve épült fel később az immár Róma irányát választott új püspöki székesegyház.

A sajtótájékoztatón elhangzottak szerint az ásatások körülbelül 2-3 hónap alatt elkészülhetnek, és részletesebb információkkal szolgálhatnak Gyulafehérvár legrégebbi templomáról, ami egész Erdély legrégibb templomának minősülhet – szerepel Bodó Márta beszámolójában.

Gyulafehérvári Érsekség/Magyar Kurír